És így lettünk Vidám Vándorok

Amikor a vevő kigurult az udvarunkból a kabriónkkal, akkor már tudtuk, hogy valami új hobbi után kell néznünk (a motorozás és a kabriózás valahogy nem működött egy 8 hónapos gyerkőccel). A szokásos internet nézegetés közben jött a megvilágosodás: vegyünk egy lakókocsit. Ezt az elhatározást viszonylag hamar tettek követték, ugyanis egy hét múlva már a ház előtt állt az új családtag.

A lakót egy magánszemélytől vettük, aki a Lakókocsiparktól vásárolta három évvel azelőtt. Az eladó Tündéékhez irányított, hogy ők mindent tudnak a lakókocsiról. Felhívván a Tündét, hatalmas meglepetés ért, ugyanis ahelyett, hogy egy percben elmondta volna a dolgokat, és kvázi lerázott volna (hiszen ebben az adás-vételben semmilyen haszna nem volt), készséggel elmondott mindent egy vidám negyed órás beszélgetés keretében. A beszélgetésünk után friss lakókocsi tulajdonosként személyesen is tiszteletünket tettük az érdi telephelyen. Nagyon sok jó ötletet és hasznos tanácsot kaptunk tőlük, és egy meghívást az október 23-i hétvégi baráti kiruccanásra, Túrkevére.

És Túrkevén jöttek az újabb meglepetések. Gyakorlatilag ismeretlenként belecsöppenve egy vadidegen társaságba, hihetetlen kedvességgel és szeretettel fogadtak minket, segítettek az első letalpalás és szárnypróbálgatások véghezvitelében és mindemellett még meleg ebéddel is fogadtak minket.

Nehéz elmondani, hogy mennyire meglepődtünk, hogy ebben a mai rohanó világban, ahol az emberi kapcsolatok lassan kihalnak, milyen jó kis baráti társaságba csöppentünk bele. Azóta szerencsére nagyon sok közös hétvégén vehettünk velük részt és nagyon jó érzés mindig újra találkozni, részt venni a sok közös programban és az esti baráti beszélgetésekben. Tudjuk, hogy ha segítség kell, bármikor számíthatunk rájuk, akár arról van szó, hogy vigyáznak a kis lurkónkra, amíg mi üzembe helyezzük a lakót, akár főzésben szorulunk tanácsra (és ez a mi szakácstudományunkat figyelembe véve gyakran előfordul :D )

Most egy év után összeszámoltuk, hogy több mint egy hónapot töltöttünk különböző kempingekben és úgy érezzük, hogy sikerült egy tényleg nagyon tartalmas és érdekes hobbit kiválasztanunk. Nagyon jó, hogy az embert a saját dolgai veszik körül a lakókocsiban, a saját ágyában alszik, a gyerkőc két lépés után kint van a zöldben, és nem egy szállodai folyosón kell rászólni, hogy ne érjen semmihez. Az emberi kapcsolatok is teljesen másképp érvényesülnek, egy kempingben mindenki segítőkész, kedvesen integet a másiknak, és mindig akad valaki, aki az eltört cöveked helyett ad egyet kölcsön-örökbe.

És a végén még megemlítenénk a nyári bulit, ami nagyon fergetegesre sikerült. Nehéz lenne a két hétből bármit is kiemelni, mert két héten keresztül mindig volt valami jó kis program, sok esti buli, közös fürdőzések (egyszerre 18 labdával :D, közös sütögetések, hajókázás és sok-sok egyéb. De azért valljuk be, aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni a Laci születésnapi ajándékba kapott sztriptízét, az éjszakai fürdőzést, a naplementés hajózásunkat, és az utána a partysátorban folytatódó bulit.

Sajnos az októberi és a szilveszteri találkozót kihagyjuk (örömteli esemény miatt, ugyanis két héten belül megérkezik a második csemeténk), de tavasszal már ő is erősíteni fogja a Vidám Vándorok csapatát, hisz a lakókocsizás már pár hónapos kortól elkezdhető!